Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagymamám...

2010.03.14

Nagymamám, aki Cegléden élt, ma már 102 éves lenne, 94 éves korában halt meg. Emlékszem, gyermekkoromban minden nyaramat ott töltöttem és mennyi de mennyi könyvet olvastunk, s hallgattam a verseit! Jó, lehet, az én verseim, és az ő versei is csak nekünk "versek", de egy biztos, gondolataink, érzelmeink sokszor tükrözik saját mivoltunkat! Így aztán igenis verseknek hívom a szösszeneteket, mert próbálja ki valaki csak egyszer rímekbe önteni például fájdalmát, vagy örömét, higgyétek el, nem is oly könnyű. Szóval, nagymamám nagyon szeretett olvasni is, nemcsak verses könyveket, hanem ami az irodalomba belefér, mindent. Lehet, őáltala is lett belőlem "hobbi versíró", nem tudom, de azt igen, hogy szájtátva hallgattam anno azokat a sorokat, amelyeket most be fogok ide írni. Sajnos, csak töredék maradt meg, de azt nagy örömmel másolom be. Szavalóversenyekre járt, majd mikor már nyugdíjas lett, egy nyugdíjas klubban verskört hozott létre, vetélkedőket szervezett, s most nem jut eszembe az akkori újság neve, de még abban az újságban is megjelent egyszer-kétszer "műveiből".

Summa summarum, jöjjenek nagymamám, Oláh Pálné versei. (Mikor időm engedi, pakolgatom majd fel...)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.