Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy perc az úton

2013.04.20

                                                   Egy perc az úton           pancel22.jpg                                             

(Páncélos)   

 

/2007. február 16./

 

Itt állok az úton.                

Egyedül.

Körülöttem nagy a csend.

Lelkem sír, zokog, tudom.

Legbelül.

S megbocsátásért eseng.

Könnyek tódulnak az arcon.

Mi ez?

Nagy a csend.

Kalimpál gondolatom.

Régen éreztem ilyet.

Oly rég.

Kegyetlen voltam sokáig magammal.

Mi ez, mi is lehet?

Csak állok az úton.

Már magányosan.

Keresem a megfogható kezet.

De nem nyújtja felém.

Senki nem érzi szívemet.

Hát nem hallod?

Dobban nagyokat.

S halkan jajveszékel.

Rég érezte hangodat.

Nyújtsd kezed, kérlek.

Nagyon kell.

Nincs nappal, nincs éjszaka.

Ne mondd: menned kell.

Rövid idő telt csak el?

Lehet.

Könnyeim nem szégyellem.

Évek óta vártam, ő kell?

Kérlek, fogd meg kezem.

Menjünk.

Vár hűs patak, folyó, hegy.

Egyedül az úton.

Körülöttem nagy a csend.

Bolond vagy? – kérdem magamtól. Nem.

Itt legbelül.

Egy perc volt csak, igen.

Jön valaki az úton!

Látom arcát!

Rám köszön.

Hallom többször nevemet.

Megtaláltalak egy perc alatt.

Segíts, maradj velem!

S végleg foghatom kezedet…?

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.